masszázs

svédmasszázs

svédmasszázs

Nevét a XIX.század elején P.H.Ling (1776-1839) svéd vívómester és tornatanár származása után kapta, aki összegyűjtötte és rendszerbe foglalta a masszázsfogásokat. Ennek a rendszernek a tanításával képzik a mai masszőröket is a klasszikus svédmasszázsra, amit Amsterdamban J. G. Metzger (1839-1901) vitt tovább.
A XIX. század végén 1893-ban Hoffa Németországban P.H.Ling tanításait továbbfejlesztve megjelentette a "Masszázs kézikönyve" c. munkáját, melyben először írtak a masszázs helyi és távolhatásairól. A ma is tanított 5 alapfogást: simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, rezegtetés, melyek kombinációiból, meghatározott irányvonalakat, szabályokat követve hajtanak végre.


a svédmasszázs hatásmechanizmusa

A klasszikus svédmasszázs helyi hatású terápia, ami közvetlenül, lokálisan hat a kötőszövetekre, az izomzatra. A gerincvelői reflexíveken keresztül a receptorok ingerlésével befolyásolhatjuk az izmok állapotát, csökkenthetjük a fájdalmat, ami ez a masszázsfajta legfőbb célja. Az egész szervezetre általános hatást gyakorol. Megemelkedik a test hőmérséklete, a vérnyomás, légzés optimális lesz, a test fizikai és pszichikai állapota javul,az izomerő fokozódik az általános vér - és nyirokkeringés gyorsulása miatt.

Svédmasszázs javasolt:

  • izommerevség esetén;
  • gerincproblémák esetén;
  • mozgásszervi betegségek esetén;
  • ízületi betegségek esetén;
  • narancsbőr esetén;
  • méregtelenítés idején;
  • reumás megbetegedések esetén;
  • szívelégtelenség és magas vérnyomás esetén;
  • izomgörcs, izomhúzódás esetén.

Részmasszások

Egy teljes testmasszázs kb.egy órát tart, és heti két alkalomnál sűrűbben nem javasolt igénybe venni, mivel az túlmasszírozáshoz, fáradtsághoz, izomlázhoz vezethet. Egyidejűleg általában csak valamely terület masszázsára kerül sor, amit részmasszázsnak nevezünk. Ezek közül első helyen a hátmasszázst említjük, mivel az a leggyakoribb. A kb. félórás részmasszázsok akár napi gyakorisággal is adhatók.


Lumbogluteális masszázs

Ezt a nevet valószínűleg szemérmességéből használják latinul, noha anatómiai-élettani szempontból igen fontos területről van szó, amelyről nem szégyen beszélni, és a többi testrészhez hasonlóan kezelhető. A lumbogluteális masszázs a farredőtől az I. ágyéki csigolyáig tart(amely közvetlenül az alsó borda alatt helyezkedik el), tehát a far és a derék régióját foglalja magába. Itt található testünk egyik igen nagy izma, a nagy farizom(musculus gluteus maximus), valamint a középső farizom, a kis farizom és a keresztcsont is. A lumbális gerincszakasz mellett fontos idegek kilépési pontja helyezkedik el. A masszázs hason fekve történik, tehát csakis a fartájékon és a derék hátsó részét érinti. Nagyon alkalmas a derékfájások, derékból kisugárzó hátfájások, csípőficam, lumbágó, isiász, csigolyabetegségek kezelésére.